Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Macska Fajták

2011.04.28

 

Macskafajták

Házimacska

A Földön élõ kb. 300-400 millió macska nagy része „közönséges" házimacska. Életkörülményeik rendkívül változatosak. Amelyik egész életében lakásban volt, remekül megszokja azt, és nem vágyik a szabadba - kivéve a párzási idõszakot. Amelyik viszont a szabadban született, nem igényli a kényelmet, és a kandalló melegét. A házimacska színe számtalan: lehet fekete, fehér, kékesszürke, háromszínû, csíkozott, tarka stb.

 

Hosszú szõrû macskák

Hosszú szõrû macskákról kb. 500 éve beszélhetünk. Kezdetben csak a perzsa és az angóra faj létezett. Napjainkban Európában általában perzsának, Amerikában hosszú szõrû macskának hívják õket. De nem minden hosszúszõrû macska perzsa!

A perzsamacska az egész világon a legkedveltebb fajta. Fejének gömbölyûsége a széles arccsontokból, a kerek állból, a rövid orrból és a kicsi, egymástól távol álló, felül lekerekített fülekbõl adódik. Viszonylag nagy, kerek szemei távol ülnek egymástól. Teste tömzsi, rövid, végtagjai erõsek, dús szõrzetû farka szintén rövid.

A perzsák valamennyi színváltozata természetes, az úgynevezett angóra típusból származik, amelyet a rövid szõrû macskák hosszú szõrû mutációjából tenyésztettek ki. Bár a perzsa és az angóra típus szõre egyaránt hosszú, mégis van különbség köztük. A perzsának lényegesen hosszabb (15 cm is lehet) és finomabb a szõrzete. Jelenleg mintegy 30 színváltozatuk létezik.

 

Félhosszú szõrû macskák

A félhosszú szõrûek legismertebb képviselõje a birma macska. Elsõ látásra nemigen különbözik a hosszú szõrû colourpoint perzsától, de szõrzete rövidebb. Teste a perzsáénál nyújtottabb, végtagjai viszonylag rövidek és tömzsik. Kerek, mégis viszonylag kis szemük teljesen sötétkék vagy zafírszínû. A birmánál elsõ látásra feltûnik a lábvégeken lévõ úgynevezett zokni, amelyek a hátsó végtagokon valamivel hosszabbak. A leggyakoribb a sötétbarna színû birma.

Jelleme alapján nagyon barátságos, az ember hívására rendszerint kellemes, lágy hangon válaszol. A fajta ismerõi szerint a birmát nem ajánlatos kisgyerekes családban tartani, mivel nehezen viseli a kisgyermeki természetet. Meglehetõsen válogatós, rossz evõ. Nagyon szereti a meleget, legjobban a 22-24 °C-on érzi magát. A birmakölykök, amikor megszületnek, teljesen világos színûek, a negyedik hét körül kezdenek el színezõdni.

A birma mellett a félhosszú szõrûek közé tartozik még a norvég erdei, a török, balinéz, a maine coon, a ragdoll és a szomáli macska is. Jellemzõjük a középhosszú vagy hosszú szõrzet és a hiányzó aljszõrzet. Emiatt szõrtakarójuk kevésbé tömött.

Ha nem tekintjük a hosszú szõrt, akkor a szomáli macska ugyanúgy néz ki, mint az abesszin. Selymes, gazdagon csíkozott bundája van. Szemei vagy sötét borostyánszínûek, vagy zöldek. Leggyakoribb a vadszínû szomáli, alapszíne narancsos barna fekete csíkokkal. A szomáli élénk, kedves, alkalmazkodó, játékos cica, hangja finom és lágy. Nem szereti a kis helyiségeket.

Balinéz: Testfelépítése megegyezik a sziámi macska testfelépítésével, csak a szõre hosszabb. Elkeskenyedõ farka és végtagjai hosszúak. Nagy fülei fejét ék alakúvá teszik. Mandulaformájú kék szemei ferde vágásúak. Színei szintén a sziámiéval megegyezõk. Összesen 18 különbözõ színváltozata ismert.

Maine coon: A fajta Észak-Amerikából származik. Amerikában nagyon népszerû segítõtárs a patkányok és az egerek elfogásában. Kimondottan nagy macskának számít, a kandúr körülbelül 7 kg, a nõstény 5 kg körüli. Bundája dús, fényes, az aljszõrzet gyakran hiányzik. Szõre a hátsó végtagokon lévõ úgynevezett golfnadrágon, a has oldalán és alján meglehetõsen hosszú. Füle nagy és széles, szeme ferdevágású, feje kicsi, szeme rendszerint zöld. A maine coon nagyon kedves, játékos állat, igényli az emberi törõdést.


 

Rövid szõrû macskák

A XVI. Századig Európában nem is ismertek másféle cicákat, mint a rövidszõrûeket. Alapszínük és mintázatuk cirmos volt, majd a háziasítás folytán alakult ki a többi változat. fajtatiszta tenyésztésükkel Angliában foglalkoztak elõször. Ma már sok színváltozatuk ismert: brit (európai), amerikai, abesszin, burma macskák, sziámi, rex macskák stb.

Karthauzi: A legrégebben tenyésztett fajták egyike, 500 éve karthauzi szerzetesek hozták magukkal Afrikából. Szõre finom, selymes, fénylõ, tömött. A karthauzi feje gömbölyû, füle közepes nagyságú és kissé elõretolódik, ami olyan, mintha a macska állandóan figyelne. Szeme nagy, réz- vagy sötét narancsszínû. A fajta erõs, izmos testfelépítésû. Félelmet nem ismer, nagyon bátor, vidám, mozgékony, rendkívül aktív, de nem igazán hagyja magát kényeztetni. Hangosan dorombol, viszont halkan, gyenge hangon nyávog, és csak nagyon keveset, körülbelül úgy, mint a macskakölykök. Magas az intelligenciaszintjük.

Skót lógó fülû macska: Kínából származik és mára az egész világon elterjedt. A lógófülûséget egy gén határozza meg, ez okozza a fülkagylók elõrehajlását. A skót lógófülû cicának gömbölyû feje van, ezen egymástól távol helyezkedik el a két fül. Nagy, kerek szeme van és rövid orra, ezért az állat úgy néz ki, mintha mindig mosolyogna. Teste rövid, szögletes, végtagjai oszloposak, farka hosszú és erõs. Szõre és szeme bármilyen színû lehet.

Manx: A farok nélküli manx macskát már évszázadok óta ismerik. A manx mutáció következménye, az állat testfelépítése megváltozott, a martájék lekerekített, a hát rövid, a hátsó lábak hosszúak és erõsek. Ezek következtében a manx inkább ugrál, mintsem könnyedén lépked, ahogy azt a macskáktól megszokhattuk. Rosszul mászik, és magasról sem tud leugrani. A feje nagy és kerek, pofája jól fejlett, füle széles alapon ül.

Sphynx: Feltehetõen már az aztékok is ismerték a szõrtelen macskát. Ez az állat nem teljesen csupasz, általában a gerincoszlop mentén, a végtagokon és a farok utolsó centiméterein finom pehelyszõrök találhatók. A tapintó- és szempillaszõreik viszont teljesen hiányoznak. Általában azok az emberek tartják a sphynxet, akik allergiásak a macskaszõrre.

Abesszin: Ez a látványos fajta eltér az összes rövid szõrû változattól. Szõrzete gyûrûzött, színe többféle lehet. Mozgása kecses, viselkedése óvatos. Gazdájához hûséges, ragaszkodó, kissé kényeskedõ, nagyobb társaságban nem él szívesen, hangja még tüzeléskor is halk, jó mászó. A fajta közepes nagyságú, végtagjai karcsúak, farka hosszú, töve vaskos, a végén elkeskenyedik. Orra közepes hosszúságú, enyhén ívelt, szeme nagy, mandula alakú, zöld vagy borostyánszínû. A szemszíne gyakran változik, jól tükrözi a cica hangulatát és egészségi állapotát. Viszonylag nagy füle van, amely mereven felfelé mutat, csúcsa lekerekített, végén szõrpamacs található ugyanúgy, mint a hiúznak.

Orosz kék: Karcsú, középerõs testfelépítésû macska, a farka viszonylag hosszú, és csúcsban végzõdik. Szõre rövid, tömött, ezüstöt csillogása a fóka prémjére emlékeztet. Feje lapos, rövid, homloka egyenes vagy enyhén kidomborodó. Zöld, mandulaformájú szeme van. Füle nagy és hegyes. Az orosz kék elég tartózkodó, csak az általa ismert emberben bízik. Nagyon kezes, türelmes, szép szóval szinte mindent el lehet érni nála, halk hangja még tüzeléskor sem kellemetlen.

Sziámi: Kontrasztos színezõdésû, a legismertebb szín a fókajegyû, ahol a szõrzet alapszíne bézs. Teste hosszú, középnagy, végtagjai hosszúak, karcsúak, a hátsók hosszabbak az elsõknél. Ennek köszönhetõ, hogy a hát vonala nem egyenes lefutású, hanem hátrafelé enyhén emelkedik. Feje középnagy, hosszúkás, széles, a homloka egyenes vonalú, az orr irányában elkeskenyedik. Füle nagy és széles. Szeme sötétkék és mandula formájú. Szõre rövid és fénylõ, testre simuló, alapszíne gleccserfehér világoskék tónussal. Minden sziámi szemszíne sötétkék.

A sziámi nem szívesen van egyedül, féltékeny a többi macskára és az emberekre is. Az emberi hangra válaszol, beszédes cica, intelligenciaszintje magas, könnyen idomítható és tanítható különbözõ trükkökre. Gyorsan hozzászokik a póráz és a nyakörv viseléséhez, így akár pórázon is vezethetõ.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Képgaléria


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 34637
Hónap: 108
Nap: 4